Tiszaalpár múltja
A Tisza közelsége hívta életre és virágoztatta fel Alpár települést. A 19. századig ugyanis közvetlenen a falu mellett kanyargott a lomha folyó, s árasztotta el jótéteményeivel a lakosságot. Alpár nevét 1075-ben említik először, mint kiváló halászóhelyet, s ez nem is változott évszázadokon keresztül. Még az 1850-es években is 40 család élt halászatból. Élénk kereskedelem is folyt a révnél, ahol fát, gyümölcsöt, gabonát indítottak útnak a folyón vagy rakták át hajóról szekérre. A folyón malmok sokasága őrölte a környékben megtermelt búzát. S el ne feledjem, híresen jó legelő volt a Tisza ártere, ahol marhák, lovak ezrei legeltek egykor. Mikor a folyószabályozás következtében az alpári kanyarulatot leválasztották a folyóról, a falut komoly veszteség érte, megállt a fejlődés útján. A halászat, az állattartás még sokáig meghatározó maradt, de főleg a 20. századtól egyre több legelőt törtek fel és vetettek be gabonával. Ekkoriban emelkedett házimunkából házi iparrá a kosárfonás, ami családok százai számára jelentette az életben maradás lehetőségét. A szocializmusban, amikor megkezdődött az exportra termelés, jól jövedelmező foglalkozássá vált a vesszőtermékek készítése. Mára csak néhány hírmondójuk maradt, köztük Kanalas János, népi iparművész, aki a mai trendekkel ellentétben évtizedekig használható, igen tetszetős termékeket készít.
Természeti környezet
Tiszaalpár kivételes természeti adottságai abban gyökereznek, hogy több tájegység érintkezési mezsgyéjén terül el: meghatározó tájképi eleme a burjánzó és vizekben gazdag tiszai ártér, amihez nyugatról néhol meredeken, máshol buckás lankákkal tör le a Duna-Tisza-közi homokhátság, de Kiskunfélegyháza irányában már szikes területekkel is találkozhatunk, sőt Sós-tavait akár kerékpárral is megkerülhetjük. Ez az élőhelyi sokszínűség biztosítja a környék kiemelkedő általános fajgazdagságát, ami közül kiemelendő a madarak csoportja. Ilyen változatos, eredeti természeti állapotában fennmaradt környezettel kevés alföldi település dicsekedhet, aminek érzete az ide látogató természetkedvelőket szinte már az ajtóból kilépve megérint.
A vendégház a vadregényes tiszai hullámtér magasparti szegélyén található, a kert vége behatol az ártérre, pár lépéssel a Tőzegbánya-tó partjához érhetünk. Puhafás ligetek és mocsárrétek szegélyezte ösvényeken pár perc ide a Nagy-tó, amire a legmegkapóbb kilátást a Vár-dombról kaphatunk. A tó a valamikori folyó vájta természetes , de erősen feltöltődő medrében terül el. Változatos élőhelyei számos védett és fokozottan védett fajnak adnak otthont, kiemelendő a kb. 250 regisztrált madárfaj, az eurázsiai hód, vidra, számos hal-, kétéltű-, és hüllőfaj. Növényzete szinte az egész vegetációs időszakban burjánzó, a mindenkori vízviszonyoknak megfelelően dinamikusan változó.
Összefüggő erdőket a holtágak partjain és a lakiteleki Tőserdőben találunk, ahol szerencsére még dominálnak a természetszerűen kezelt puha- és keményfás ligetek az ültetvényekkel szemben. Említést kell azonban tennünk a számos tájidegen fafaj tömeges jelenlétéről, amelyek visszaszorítása sok fejtörést okoz az erdészeti és természetvédelmi szakembereknek. Ezek a kiterjedt, koros, jól odvasodó, zavartalan erdőállományok szinte az utolsó környékbeli menedékei fontos erdei madárfajoknak, pl. közép fakopáncs, fekete gólya, héja, réti sas, macskabagoly, de az ízeltlábúak közül előfordul itt a ritka farkasalma lepke, kis hőscincér, stb. Kiemelendő a denevérek fajgazdagsága (pl. előfordul itt a fokozottan védett tavi denevér). A védett növények közül említést érdemel a keleti kontyvirág, a homoki kikerics és a láposodó helyeken élő tőzegpáfrány, nyári tőzike és békaliliom.
A homohátság egykori természetes arculatát adó buckák-semlyék, homoki gyepekkel mozaikoló borókás-nyárasok mára szinte teljesen eltűntek, leginkább az erőszakos alföldfásítás során tizedelték meg. Ettől függetlenül kisebb foltokban találni még szép nyárasokat, szigetszerű kocsányos tölgyeseket, amire a legjobb példa a ligetes nyárlőrinci erdő. Az éjszakai életet élő madár, a lappantyú is szem elé kerül nyáron.
A Tiszaalpár-Nyárlőrinc-Kiskunfélegyháza képezte képzeletbeli vonaltól délre kiterjedt, jó állapotú száraz gyepeket találunk, amelyek még idézik a múlt századfordulóig fennmaradt tanyasi életvitel nyomait. Gazdag madárvilágának fontos elemei az azúrkék szalakóta, a gyurgyalag, kis őrgébics, kék vércse, kerecsen sólyom és a napjainkban teret nyerő parlagi sas. Az egykor tömeges és közönséges ürge mára csupán néhány nyárlőrinci gyepen látható.
Kiemelkedő fontosságúak a Ramsari és Natura 2000 területként is nyilvántartott Alpár-Bokrosi Sós-tavak, amelyek a közelmúlt intenzív belvíz-csatornázási munkáinak betudhatóan valódi értéküket csak a csapadékos években mutathatják meg. Ilyenkor vízimadarak ezrei fészkelnek itt, mint pl. a ritka fehérszárnyú szerkő, feketenyakú vöcsök, gulipán és gólyatöcs.